3-AS OSZTÁLYÚ ŰRKOMP

TÍPUSA	általános feladatú űrkomp
ELKÉSZÜLT EGYSÉGEK	850 db készült összesen 39 elpusztult 811 db-ot leszereltek.
ÉPÍTÉSI IDŐSZAK	2280-2310
MÉRETEK	Hossz: 8,93 Sugár: 3,4 Magasság: 2,92 Szintek száma: 1 Tömeg 9,45 metrikus tonna Legénység 1 pilóta + 6 utas
FEGYVERZET	1 db IV típusú fézerágyú teljes kimeneti energia  100 Tera watt
VÉDELMI RENDSZEREK	Standard pajzsrendszer teljesítmény 2 700 Tera joule Könnyű egyrétegű Monotánium burkolat Kis teljesítményű szerkezeti integritás mező
SEBESSÉG	csak impulzus
ERŐSÉGI INDEX	(Galaxy osztály = 1.000): Sugárfegyver tűzerő : 2 Torpedó tűzerő : - Fegyverzet hatótávolsága és pontossága : 10 Pajzs erőssége : 1 Burkolat erőssége : 0.31 Sebesség : - Harci manőverezhetőség : 19 740 Összesített erősségi index : 29
DIPLOMÁCIAI FOKOZAT	1
ÉLETTARTAM	24 év
FELÚJÍTÁSI IDŐSZAKOK	Minimális: 2 évenként Standard: 2 évenként Jelentős: 12 évenként

A komp belseje

3-as osztályú komp éppen dokkol.

3-as osztályú komp

A Csillagflotta a 2270-es években egy újabb kompon kezdett el dolgozni amely helyettesítheti az 1-es osztályú űrkompokat. A kutatás eredménye a 2-es osztályú űrkomp lett amelybe beépítették a legmodernebb érzékelőket komputereket és a komp teljes mértékben képes volt a szubtérben is haladni. Az új felújított Miranda, Constitution osztályú hajókon is a 2-es osztályéhoz hasonló  hajtóműgondolákat használtak. A legénységi tagok arról számoltak be hogy a hajtómű elindítása után nehéz megtartani a hajó stabilitását. Ha egy hajtómű nincs stabilizálva és úgy használják az akkor az féregjárat szerű jelenséget okoz. A U.S.S. Enterprise-A is ezzel a jelenséggel találkozott az első szubtéri útja során 2271-ben.

Bár a nagyobb csillaghajókon mint a Miranda, Constitution osztályokon végül is sikerült kijavítani a stabilitási problémát de a kisebb kompokon ez már nem ment olyan könnyen. Az első három 2-es osztályú űrkomp prototípusa mind elpusztult a saját maguk által generált féregjáratban szerencsére mind pilóta nélküli volt így nem követelt egy emberáldozatot sem. A Csillagflotta több éves kutatás után sem jutott semmire a kisebb hajtóművek problémáival kapcsolatban így elvetette a tervet 2274-ben.

Azonban a flottának kellett egy jól használható űrkomp így a 2-es osztály átnevezték 3-asra. A térhajtóművet kiszerelték belőle és csak impulzus hajtóművei voltak. A hajtóműgondolákat meghagyták a hajó stabilitása miatt. A fejlesztések jól haladtak de a Csillagflotta érthetően biztosra akart menni így hosszú teszt programot folytatott. Az első 3-as osztályú hajó 2278-ra készült el és tökéletesen működött. A sorozatgyártás 2280-ban kezdőtőt el az első kész egység pedig már Júniusban elkészült.

Az első sikeres szolgálatban töltött év után a Csillagflotta nagyobb számban kezdte el gyártani őket mivel a használók igen jó véleménnyel voltak a kompról. A 2300-as évek elején kezdték el kivonni őket a szolgálatból az utolsó egységet pedig 2334-ben szerelték le.