Talán a történelem leghíresebb hajókialakításaként a Ragadozómadár minden más osztálynál régebben áll szolgálatban. A 2270-es években elsőként a D11 osztály jött létre. A hajó képes álcázva berepülni a Föderáció védelmi vonalai mögé és megtámadni a gyengén védett célpontokat, mint pl. érzékelő-állomások, kommunikációs központok, teherhajók. Eredetileg felderítőhajónak készült, de a Föderáció és a Klingon birodalom közötti feszült évek alatt gyakran portyáztak a Föderáció határain belül, és megsemmisítették a védtelen hajókat, helyőrségeket.

A Ragadozómadár igen nagy fenyegetést jelentett a Föderációra, de rengeteg titkát sikerült megfejteni, amikor 2285-ben Kirk admirális elfoglalt egyet. Az admirális akkoriban a Csillagflotta szolgálatán kívül tevékenykedett, és a hajó később San Francisco öblében süllyedt el. De Kirk a Csillagflottába való visszatérése után teljes részletességgel írta le a hajó működését. A hajót később kiemelték a vízből, és részletes vizsgálatnak vetették alá. Az elemzés segítséget nyújtott abban, hogy ellenszert találjanak a Ragadozómadár ellen; ennek keretében módosították a Csillagflotta hajóinak érzékelő-hálózatát.

A második változat a D11A, egy prototípus, amelyet a Chang tábornok vezette kutatócsoport fejlesztett ki a 2290-es évek elején. A hajó képes volt torpedót kilőni álcázás alatt is. A klingonok szerencsétlenségére ez a fejlesztés végül hatástalannak bizonyult a hajók jeleit követő plazmatorpedók miatt.

A D12 változat a 2350-es években jelent meg, amely plazmatekercses álcázó-berendezéssel volt ellátva. Ez végül nem bizonyult hatásosnak, mert az álcázó nagyon érzékeny lett az ionikus impulzusokra. Ez a probléma később olyan súlyos lett, hogy a klingonok az egész osztályt visszavonták.

A D12-t a D13 váltotta fel, amely még ma is szolgálatban van, az utóbbi években többször is felújították.