INTREPID OSZTÁLY

 

TÍPUSA	Könnyű kutató/felderítő
ELKÉSZÜLT EGYSÉGEK	USS Intrepid, NCC-74656 USS Voyager Plusz 26 hajó készült, még 87 építése van tervbe véve
ÉPÍTÉSI IDŐSZAK	2370-től
MÉRETEK	Hossz: 373 méter Sugár: 120 méter Magasság: 53 méter Szintek száma: 15 Tömeg: 750.000 tonna Legénység: 150 fő
FEGYVERZET	11 db X-es típusú fézersor, teljes kimenet 17.000 TeraWatt 4 db foton-/kvantumtorpedó-vető + 38 torpedó
VÉDELMI RENDSZEREK	Pajzsrendszer, teljes kapacitás 486.000 TeraJoule Standard duránium/tritánium burkolat Standard szerkezeti integritás mező
SEBESSÉG	Normál utazósebesség: 8-as fokozat Maximális sebesség: 9.985-ös fokozat
ERŐSÉGI INDEX	Sugárfegyver tűzerő : 170 Torpedó tűzerő : 500 Fegyverzet hatótávolsága és pontossága : 130 Pajzs erőssége : 90 Burkolat erőssége : 200 Sebesség : 3.200 Harci manőverezhetőség : 1.530 Összesített erősségi index : 540
DIPLOMÁCIAI FOKOZAT	3
ÉLETTARTAM	80 év
FELÚJÍTÁSI IDŐSZAKOK	Minimális: 2 évenként Standard: 6 évenként Jelentős: 18 évenként

Célja a fejlesztésnek:

1. Többféle diplomáciai, tudományos és felderítő küldetések mobil végrehajtása.

2. Az idősödő Springfield osztályú hajók kutatómunkájának átvétele.

3. Háború illetve konfliktusok esetén felderítőhajóként való szolgálat.

4. Személy és teherszállítási küldetések végrehajtása.

Az Intrepid osztály a Csillagflotta egyik legmodernebb hajótípusának minősül. Az osztály újfajta reaktormagot, állítható dőlésszögű térhajtóműgondolákat hordoz illetve az első hajó amelyen a szokványos izolineáris chip-ek egy részét bioneurális gélcsomagokkal helyettesítették. A több mint 370 méter hosszú hajó végsebességét csak a Sovereign és a Pometheus osztály múlja felül. A dönthető hajtóműgondolák minden eddiginél pontosabban módosítható szubtérmezőt tesznek elérhetővé amely hatékonyabbá és biztonságosabbá teszik a szubtérben való utazást.

Az Intrepid képes ugyanúgy határvédelmi feladatot ellátni mint egy hosszú időtartamú felderítő küldetést. A hajó igen fejlett komputerrendszere a gélcsomagoknak hála sokkal hatékonyabbá teszi az érzékelőket így az osztályt a Csillagflotta egyik fő kutatóhajójává teszi. A méretéhez képest viszonylag jól van felfegyverezve mivel 13 db X-es típusú fézersorral és 4 db fotontorpedóvetővel rendelkezik de az Intrepid csak Ragadozómadár méretű hajókkal tudott szembeszállni, azokkal is csak egyesével. Nagy sebessége, jó manőverezőképessége, kiváló érzékelőrendszerével kombinálva, megfelel nagy távolságú felderítésekre, így a flotta többi hajóinak időben előrejelzéseket tud adni. Jelentősebb csatákban az Intrepid a nagyobb hajók ellátását, támogatását tudja ellátni, valamint el tudja vonni azokról az ellenség tüzét.

Az Intrepid projekt 2361 Július 4-én indult mikor a Galaxy osztályú hajók első egységein már az utolsó simításokat végezték de a Csilagflotta akart egy a Galaxy-hoz hasonló multifunkciós hajót amely méreteiben jóval kisebb így gyorsabban lehet gyártani. Mivel a Csillagflotta már a Galaxy sőt az Ambassador osztályt is úgy tervezte hogy az egyben hadi és kutató hajó is legyen a Csillagflotta hajók száma jelentősen csökkent de a tudományos kapacitásuk nem változott. Az Intrepid osztály kisebb méretei miatt azonban nagyobb számban építhető így ismét elegendő hajó állna szolgálatban amelyek képesek többféle küldetést is ellátni.

A hajótest tervezése során a megszokott csészealj és hajtóműszekció konstrukciót választották de ez esetben elhagyták a nyaki részt emiatt a hajó szétválaszthatósága szóba sem jöhet. A hajtóműszekcióhoz kapcsolódnak a gondolák amelyeket hogy ne károsítsák a szubteret meg lehet dönteni. A program 2362 Január 1-jén kapta az Itrepid nevet majd folytatódtak a hajótest tesztelései.

Az Intrepid tervezése jól haladt az építés kezdeti és középső szakaszában, de jelentős problémák merültek fel 2370-ben, mikor felfedezték, hogy a normál térhajtóművek energiakibocsátásai jelentősen károsítják a szubteret. A Csillagflotta úgy határozott, hogy minden folyamatban lévő projektet fel kell függeszteni, és át kell alakítani, módosítani kell azokat, és úgy döntött, hogy az új technológia tesztelésére az Intrepid lesz a legmegfelelőbb. Több kísérlet és teszt után, a gépészek rájöttek, hogy a szubtér károsítását leginkább úgy tudják elkerülni, hogy a szubtérmezőt egy sokkal nyújtottabb Z-tengelyre helyezik át, melyet bonyolult szubtérmező modulációval kombinálnak, és a szubtértekercsek építése során a legújabb alapanyagokat használják fel. Ezek a tények ahhoz vezettek, hogy a csészealj-szekció elnyújtott ellipszisformát vett fel, mely rövid idő múlva a Föderáció többi hajóján is megszokottá vált. Az új subtérmező felépítése az Intrepid osztály végsebességének 15%-al való csökkentését eredményezte, mely azt jelentette, hogy a maximális cirkálási sebességet 9,99-ről 9,972-re, az elérhető maximális sebességet pedig 9,992-ről 9,985-ös fokozatra kellett redukálni.

A programnak hatalmas visszaesést okozott az osztály második hajójának, a USS Voyager-nek az elvesztése, mely első küldetése során tűnt el. Az építést felfüggesztették, és általános átvizsgálást végeztek az Intrepiden, majd miután semmit sem találtak, az Intrepid projektet egy év múlva folytatták. A Voyager 7 évvel később tért vissza a Delta kvadránsból ami az Intrepid érdemeit dicséri.

Egy dolog van még, amiben az Intrepid osztály hajói kiemelkednek a flotta többi hajói közül, ez pedig az, hogy hasonló méretű hajótípusok közül ez az egyetlen, mely képes bolygóra le-, és onnan felszállni. Ezt a képességet olyan esetekre fejlesztették ki, amikor a hajó transzporterei nem működnek az adott bolygó légkörén át, és siklóval sem lehet annak felszínén landolni, de szükséges az ottani személyzet evakuálása, vagy más felszíni tevékenységet kell végrehajtani.