A 2260-as évek egyik legérdekesebb kialakítása. Ezt a hajót arra tervezték, hogy ötvözzék a nagyon magas tűzerőt az álcázással, a kicsi mérettél és manőverezhetőséggel. 

A Ragadozómadár volt az első szolgálatba álló harci hajó, amelyet álcázóberendezéssel szereltek fel. Egy erőtér eltéríti a fényt és a szenzorjeleket a hajó körül, amíg más eszközökkel a minimumra csökkentik a belső rendszerek kisugárzásait. Az álcázáshoz szükséges energia hatalmas volt, és a romulán hajó képtelen addig felvonni a pajzsait, vagy tüzelni, amíg a rendszer aktív. Ezen a nehézségen nem segített az a tény sem, hogy a hajónak mindösszesen egy szimpla impulzus stílusú fúziós energiagenerátora van. Habár nagy volt az energiatermelése, mégsem versenyezhetett a Föderáció anyag/antianyag rendszereivel.

A Ragadozómadarat egy plazmatorpedó-rendszerrel szerelték fel. Ez a hajó egész elektroplazma-rendszere által kibocsátott energiát egy erőtéren keresztül engedte szabadjára, létrehozva egy nagy és erős energiacsapást.

Az új hajók közül az elsőt 2266-ban küldték a romulánok a semleges zónába, hogy teszteljék a Föderáció technológia és pszichológiai felkészültségét egy esetleges harci helyzetben. A hajó számos föderációs helyőrséget elpusztított a zóna határában, majd összetalálkozott a USS Enterprise-szal. A macska-egér játék folyamán a két hajó többször is megpróbálta elpusztítani a másikat. A romulán álcázóberendezés csak részleges sikert aratott; az Enterprise-nak nem sikerült stabil célpontot találnia, de elég szórványos információt szerzett ahhoz, hogy követhesse a romulán hajót. A romulán hajó számos gyengesége is megmutatkozott: az álcázó berendezés hosszú ideig való használata igen sok üzemanyagot elemészt, míg a plazmatorpedók sem szerepeltek túl jól.