A kommunikátorok a Csillagflotta tagjainál rendszeresített kommunikációs eszköz.

A 23. század alatt a kommunikátorok különálló eszközök voltak, mielőtt az egyenruha bal oldalán viselt Csillagflotta jelvénybe integrálták volna őket. A 2260-as években a kommunikátor egy téglatest alakú fekete doboz volt, épp akkora, hogy elférjen egy tenyérben. Három részből állt: a felső, az alső vázból és az antennából. A fekete doboz alsó és felső felét egy világosabb vékony fémcsík választotta el. A kommunikátor az alapfelszerelés nélkülözhetetlen része bármely században.

A kommunikátorok korai változatai egy arany színű antennarácsot használtak, amely a felső testrészbe volt beépítve egy forgópánton keresztül. Amikor az antennát felemelték, a kommunikátor hangjelzést adott ki, jelezve, hogy készen áll a használatra. Az antenna alatt volt a mikrofon, két vezérlőkapcsoló, három státuszfény és egy lyuk. Az adás/vétel kapcsoló a bal oldalon volt, a csatornaválasztó a jobb oldalon. A kommunikátor állapotát három fény jelezte, amelyek a kapcsolók és a mikrofon között voltak. A piros fény azt jelezte, hogy az eszköz kész a használatra. A sárga azt, hogy adásra van beállítva, a kék, hogy vételre. A 2270-es években a kommunikátor kisebbek lettek és a csuklón hordták.

A modern, 24. század végi kommunikátor kristálytiszta szilikonkompozitból, berilliumból, szénből és aranyból készülnek; a védőborítás mikroszemcsés durániumból van, arannyal és ezüsttel ötvöze. Esztétikai célokból a Csillagflotta emblémájának alakjára tervezték. A duránium borítás alatt bonyolult szerkezetek sora található, amelyeket egy szárium krellid kristály lát el energiával. Ez az energia két heti használatra elég; ha a kristály nagyon lemerült, hallható rezgést bocsát ki, és az energia indukciós feltöltéssel helyreállítható.

A kommunikátor legfőbb komponense a szubtéri adó-vevő egység (STA), amely egy analóg-digitális hangátalakítót és egy kis energiájú szubtérmező-sugárzót tartalmaz. A kommunikátor STA-ja nem képes olyan széleskörben használható adatcsatornákat kezelni, mint a PADD-ok vagy a trikorderek. Az STA kis mérete és energiája miatt csak viszonylag gyenge szubtérmezőt képes létrehozni. Személyi kommunikátor közötti átvitel hatósugara kb. 500 kilométer, de ezt a helyi viszonyok (pl. elektormágneses erőtér erőssége) erősen befolyásolhatják.

A hajó kis hatótávolságú adóvevői képesek megnövelni a kommunikátorok hatótávolságát azzal, hogy felveszik a kis erejű jelüket, melyet felerősítve küldenek vissza. Ezzel az átvitel hatótávját 60.000 km-nyire növelhetik; ez elég arra, hogy hajó-felszín kapcsolatot létesítsenek, mivel a hajók általában 40.000 km-es magasságban szoktak keringeni a bolygók körül. A kommunikátor egy egyszerű érintéssel lehet aktiválni, amikor is az eszköz egy elektronikus csiripelő hanggal tudatja, hogy készen áll a használatra. A hívást kezdeményező kimondja a hívandó nevét, és a kapcsolat létrejön. A kimenő adások egy a borítás belsejére erősített monofilm átvivő közvetíti; a bejövő adásokat a kommunikátor beépített hangszórója fogja. Az STA a felhasználó szavait digitális adatsorozattá alakítja, amelyet egy kis hatótávolságú szubtér adóvevő vagy a hajó beépített adóvevői fogadnak. Az adóvevők összehangolódnak a fedélzeti optika adathálózattal (amely a hajón belüli és a szubtér kommunikációt vezérli) és a főszámítógép kommunikációs processzoraival, hogy létrehozzák a kapcsolatot a kívánt hellyel.

A szubtér adóvevők közvetlenül a transzporter-rendszerhez csatlakoznak, ezzel személyes helymeghatározást és transzportációs bemérést is lehetővé tesznek. Amint a transzporter vezérlő ráált a kommunikátor jelére, bárkit felsugározhatnak a forrás körzetéből. A kommunikátor jelzése nélkül nagyon nehéz lenne pontosan megállapítani egy leszálló csapat helyzetét. A kommunikátort vészhelyzeti felsugárzás kérésére is használhatják. A kommunikáció csatornát egy hangutasítással lehet bontani, vagy ha a kommunikátor úgy érzékeli, hogy a beszélgetésnek vége, akkor automatikusan bontja a kapcsolatot. A kommunikátor azonban készenlétben marad. Veszélyes helyzetekben az emberek nyitva is hagyhatják a komcsatornát, ezáltal a hajó folyamatosan figyelheti a beszélgetést. A kommunikátornak nagyon kevés vezérlőegysége van, ezért a csillaghajónak azonnal javítani kell a fellépő interferencián.

A Csillagflotta eljárás szerint minden kommunikációs adatot kódolt formában kell elküldeni. A kommunikátor rejtjelező egysége számítja ki a rejtjelező algoritmust, még a küldés előtt. A rejtjelező algoritmus (melyet véletlenszerűen változtatnak) a Csillagflotta Parancsnokságról érkezik minden Csillagflotta kommunikációhoz. A kommunikátor bőrérzékelői beprogramozhatók, egy meghatározott felhasználó bioelektronikus mezőjére és hőmérsékleti profiljára, megelőzve ezáltal az illetéktelen személy általi felhasználást.

A kommunikátor vészhelyzetekben iránykövető jelzést is kibocsáthat, egyfajta szubtéri jelzőfénnyé válva ezzel. Ha a kommunikátor borítása megsemmisül, az irányjelzés automatikusan beindul, segítve ezzel a sérült személy keresésére indult csapatot.