Dr. Leonard H. McCoy (DeForest Kelley)

Az Enterprise ötéves küldetése idején a csillaghajó főorvosa. A földi Mississippi Egyetemen tanult. 2266- ban lett az Enterprise legénységének tagja, egy rövid kitérőt leszámítva 27 éven át szolgált a fedélzeten. 2267-ben egy nagy adag cordazin hatás alatt elhagyta a hajót és belépett az Örökkévalóság Őrzőjébe; visszautazott az időben, jelenlétével megzavarta az idő rendes menetét. Kirk és Spock hozta vissza. 2268-ban elkapta a végzetes xenopolycythemia nevű betegséget, otthagyta a hajót, hogy elvegye a yanadaiak papnőjét, Natirát. A betegség ellenszerének magtalálása után visszatért a flottába. Az ötéves küldetés után után, 2270-ben nyugdíjba ment. 2271-ben tért vissza a felújított hajó fedélzetére, amikor a V'Ger a Föld felé tartott. 2285-ben McCoy doktornak adta át katráját mielőtt belépett volna a gépházba. Spock katrájának hatása alatt állt, amikor letartóztatták. Társai szabadították ki a fogságból, később a Vulkán bolygón egyesítették a vulkáni lelkét katrájával - McCoy élete visszatérhetetett a normális kerékvágásba. 2285-ben visszautazott az időben, hogy két púposbálna révén megmentse a Földet az azt fenyegető idegen szonda hatásától. Gyors agyműtétet kellett végrehajtania Chekovon, amikor az az Enterprise nevű cirkálón való menekülés közben megsérült. 2293-ban, a klingon-föderációs béketárgyalások kezdetén az Enterprise kísérte Gorkon kancellár hajóját a Föld felé. Miután sikertelenül próbálta megmenteni Gowron életét, letartóztatták és Rura Penthére vitték. Spock és társai segítségével sikerült megmenekülnie. A küldetés végén nyugdíjba ment, majd visszatért a Csillagflotta orvosi szekciójába, előléptették admirálissá. 2364-ben, az Enterprise NCC-1701-D első útja előtt a hajó fedélzetére ment, ekkor találkozott Datával, aki sokban emlékeztette őt régi barátjára, Spockra.